Hogy számít-e a jótékony magatartás a kapcsolatainkban? Szerintem igen, számít.

Feltételezzük, hogy a kapcsolatban lévő felek eltérő szociális környezetben nőttek fel, személyes szótárukban az adakozás címszó alatt más-más fogalom íródott. Legyen az baráti, szerelmi, élettársi vagy házastársi kapcsolat, az adakozás mértéke és formája hosszas beszélgetéseket indíthat el. Rögtön felmerülnek a következő kérdések: Mire és mit adjunk? Milyen formában? Milyen gyakran?

A felesleges pár száz vagy ezer forintunkat a malacperselybe dobjuka közös nyaralásra? Vagy a helyi egyesületet támogassuk? A leselejtezésre váró ülőgarnitúrát szimplán tegyük ki a ház elé lomtalanítás idején vagy keressünk egy szervezetet, pl. egy lakóotthont, ahol a gyerekek még tovább nyűhetik a kopottas bútordarabot? Kell vasárnaponként a perselybe dobni, vagy elég, ha lelkiismeretesen fizetjük az egyházi adót és szükség esetén egy-két szentet „megkenünk”? Megtehetjük, hogy rendszeresen kis összegben adakozzunk? Vagy inkább egyszer egy nagyobb felajánlással letudjuk? Be tudjuk csempészni a hétköznapjainkba az adakozást?

Ha a fenti kérdések közül már legalább egy is felmerült, jó úton haladunk, hogy ne csak magunkat, de a társunkat is jobban megismerjük és közösen kezdjünk el gondolkodni a válaszokon és a lehetőségek kiaknázásán…

Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem kell ahhoz nagylábon élni, hogy egy kicsit adhassunk! Minden évben küldünk karácsonyi képeslapot, amelyet, akár vásárolhatunk olyan készítőktől is, akik nem a szokványosan design-olt formát követik, hanem mondjuk lábbal festették. Adódhat úgy, hogy a hűtőnk épp lejárni készülő étellel van tele. Miért dobnánk ki, miért ne adnánk oda egy rászorulónak, vagy egy nélkülöző családnak? Ismertek olyan szervezetet, amelynek tevékenységébe mindketten szívesen bekapcsolódnátok? Micsoda program lehet közösen ételt osztani, rendbe tenni a lakhelyetek közelében lévő parkot, nyári táborban közösen gyerekekre felügyelni, vagy éppen egy számotokra fontos ügyre időt áldozni.

Egy dolgot ne felejts: sose adj kényszerből, mert a társad elvárja, vagy csak azért, hogy neki imponálj. Adj mindig jókedvvel, felszabadultan és saját elhatározásból! ;)